Az agresszivitás okai az óvodás gyermekeknél

Szerző: Zoller Mária

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az agresszivitás kérdése: egyre több az olyan gyermek, aki igen durván viselkedik társaival, irigykedik, veszekszik, stb. A szülők pedig nem tudják, hogy mi lehet ennek az oka vagy azt, hogyan oldják meg ezt a problémát. Az agresszió egy erőszakos viselkedési forma, mely arra irányul, hogy valaki egy másik személyben kárt okozzon. Ennek jelei, kezdetleges formái már gyermekkortól megfigyelhetőek: erős tiltakozás, feszültség, szorongás formájában jelentkezik. Ezek a gyermekek ellenállást tanúsítanak, támadásba lendülnek vagy éppen magukba húzódva dühöngenek és belerúgnak pl.: társukba vagy a játékokba – titokban.

Az agressziónak számos oka lehet: ezek leginkább a családi háttérből fakadnak. A gyermeki agresszió egy elhárító mechanizmus a félelem, a fenyegetettség ellen. Félelmet és fenyegetettséget pedig több minden kiválthat belőlük:

- ha hiányzik a családi melegség: ebben az esetben a gyermek nem érzi magát védettnek, nem bízik senkiben, fél a csalódástól

- ha elhanyagolják: ha nem figyelnek megfelelően a gyermekre, akkor frusztrálttá válik, csalódik, önmagára hagyatkozva képtelen megfelelően fejlődni

- ha nem értjük meg, mi zajlik bennük és mit szeretnének közölni: így egyedül érzi magát és dacolni kezd, ami agresszióba válthat

- ha egy rossz példát kezd utánozni: a kisgyerek számára szüleik jelentik a példát. Minél korábban kezdik el utánozni szüleiket, a környezetükben élőket, annál mélyebben épül bele fejlődő személyiségükbe a nagyok viselkedése, modora, vélemény nyilvánítása, beszédstílusa. Ha agressziót lát egy kicsi gyerek a családban, úgy érzi és gondolja, hogy ez a helyes modell és ezt kell neki is tenni, követni

- ha szóbeli erőszak éri: a gyermek ilyenkor elutasítva, megszégyenítve, bűnösnek érzi magát. A kicsi gyerekek érzékeny műszerként reagálnak a körülöttük lévő dolgokra, történésekre. Különösképp, ha azok szüleiktől – a legszeretettebb emberektől érkeznek. Ezért nagyon nagy a mi felelősségünk gyermekeink nevelésében!

- a mértéktelen médiafogyasztás is okozhat agressziót: külső hatást jelent a televízió és a számítógép. Egy olyan külső hatást, melyre a gyermek mintaként tekint és utánozza azt. Ha túl sok agressziót lát a tv-ben, akkor ő maga is agresszívvá válhat.

Az agresszivitás orvosolható, csak az a fontos, hogy megfelelő példát mutassunk a gyermekünk számára! Magánóvodában mindezekre sokkal inkább tudnak figyelni a pedagógusok, a kis létszámú csoportokban több odafigyelést, megértést, törődést kap minden gyermek! Ma már a legtöbb felnőtt érzi azt, hogy a gyermekek ebben a világban túl sok negatív hatásnak vannak kitéve. A gyermekekre pedig nemcsak a család, az óvoda, hanem a külvilág is hatással van. A kisgyermek a tárgyi, természeti környezetből szerzi mindennapi tapasztalatait, benyomásait éss a negatív élményeket is! Ezen negatív hatások ugyanúgy befolyással bírnak a személyiségfejlődésre, a magatartás alakulására, mint a gyermek társas kapcsolataira, énképének kialakulására és későbbi életvitelére. Szülőként ezért is próbáljuk meg óvni minden negatív dologtól gyermekünket. Mélyen elgondolkodtató kérdés azonban, hogy mennyire helyes dolog ez?

A 3-6 év közötti gyermekek igen nagy változáson mennek keresztül az óvodai évek során mind fizikailag, mind érzelmileg. Az érzelmi fejlődés pedig a legintenzívebb ebben az életszakaszban, ezért nagyon fontos, hogy minél több pozitív élményben legyen részük. Ezért nagyon fontos, hogy ebben az életkorban a minimálisra csökkentsük a feléjük irányuló negatív hatásokat. Igenis nagyon sok olyan negatív hatás érheti őket, melyet szülőként képesek vagyunk visszafogni: gondoljunk csak a durva beszédmodorra, az értékek nélküli felnőtt megnyilvánulásokra és az érzelmi eltávolodásra. Ha figyelünk rájuk, türelmet, időt és energiát szánunk arra, hogy kommunikáljunk gyermekünkkel, akkor csökkenthetjük bizonytalanságát, érzelmi labilitását és segíthetünk megoldani a benne zajló konfliktusait.

Sajnos bármennyire is figyelünk arra, hogy gyermekünket otthon semmilyen negatív hatás ne érje, minden külvilágból érkező negatívumot nem tudunk ”kizárni” sem szülőként, sem pedagógusként gyermekeink óvása érdekében. Valódi szeretettel viszont képesek vagyunk figyelni rájuk, meghallani, megérezni gondjaikat és segíteni őket. Lehetőségünk van tenni gyermekeink érdekében a negatív benyomások ellen! Elég ha csak apró szokásokat alakítunk ki, otthoni szabályokat tartanunk be, türelmesek, figyelmesek vagyunk és szeretettel közelítünk gyermekünk felé. Szülői és pedagógus összefogással, közös értékteremtő neveléssel sikerülnie kell, ahol a nevelés- oktatás központja maga a gyermek, ahol figyelünk rájuk, beszélgetünk velük, engedjük játszani és megtanítjuk tanulni, élni őket értékeink szerint. Ez esetben nem kell majd félelemmel arra gondolni; hogy védjem meg gyermekem a (kül)világtól!?

A magánóvoda számos előnye mellett egyik fő szempont, hogy a szülők sokkal inkább tudnak kommunikálni a pedagógusokkal!

Amennyiben az Ön gyermekénél is tapasztalhatóak az agresszivitás különböző jelei, kérdését itt felteheti. Válaszommal igyekszem hasznos tanácsokkal szolgálni, amely akár más érintett szülőnek is segíthet.


48 hozzászólás

  • Zsóka
    2021-10-05 - 14:25 -kor írta:

    Jó napot kívánok!Az 5 éves Kisfiamat átvittem 2 év után egy másik óvodába,annak reményében,hogyha itt már lesznek vele egyidősek,akkor közösen eljátszanak, aztán így mennek jövőre elsőbe.1-2 hét után itt is azt hallom tőle,h nem szereti a gyerekeket,és hadonász feléjük, esetleg meg is üti őket. Ha tőlem nem hallja,h másokra rosszat mondanék,az apja viszont ellenem is neveli,aki nem is él velünk,manipulálja őt,mit tudok tenni az állandó beszélgetés mellett?Heti 3x ő megy érte az óvodába,és 2,5-2,5 órát vannak együtt,annak ellenére,h a bíróság nem hiszi nekem,h nincs rá jó hatással…

  • Nóra
    2021-08-04 - 12:46 -kor írta:

    Üdv.!
    2.5 eves lesz a kisfiam. Mostanaban kezdodott nala a dobalkozas,harapdalas,utogetes,rugdoskodas,hiszti.Ledobja magat a foldre,nem akarja felvenni a zoknit…
    Ugy latom,hogy feszegeti a hatarait. Tudja,hogy rosszat csinal es megis csinalja!
    En mit tehetnek,hogy ezek altal az osszeveszeseket elkeruljuk?

    Koszonettel.

  • HAJNALKA Melinda Zimbru
    2021-05-01 - 08:01 -kor írta:

    Jo napot.
    Hajnalka Melinda vagyok van egy 5 éves múlt nagy fiam.
    Elég agresszív,durva s felesel s párszor az oviban is megnyilvanult agreszivkent a kortarsai között s néha ha őt megutik véletlenül ő vissza ut.
    Kisebb korban jora tanitottam.
    A férjem is Elég durva lehet tőle örökölte s régebben harapott csak engem vagy anyukámat s akkor a szájára ütöttem s mondtam nem jó hagya abba a harapást.
    Most már nem harap Elég durva velem megut mikor nem azt mondom neki amit halkani akar.
    Akkor kezd rosszabb lenni s durva lenni.
    Fiam mikor rossz s megut engem én vissza ütök vagy az arcára ő durva s visszaút.
    Férjem pedig védi.Mondtam neki elégszer neki elrontja a gyereket mikor rossz meg kell buntetni.
    Rég én voltam a jó Férjem a rossz s én vettem meg.
    Mit tehetnék sokat sírok fiam miatt ahelyett,hogy engem vedne ellene van.
    Nem bírok/m már ki vagyok merülve pefig mindig játszottam a fiammal amit akart megvettem persze nem mindent voltak kompromisszumokat.
    Köszönöm.Szép napot.

  • Kapitány Attila
    2021-04-22 - 12:59 -kor írta:

    Kedves Mária? Kislányunk, 27 hónapos magán bolcsibe jár és ezt a levelet kaptuk a dadustól, ami sajnos igaz mit tehetnénk? Köszönettel Kapitány Attila. Szia! Bocs hogy a kommunikációnk ilyen formára korlátozódik, de te is tapasztaltad már, hogy délután kissé káoszos a hazamenetel, nem nagyon lehet beszélgetni Beszélnünk kellene egy a Dorcsival kapcsolatos problémáról amihez kérem a segítségedet hogy közösen megoldást tudjunk találni arra , hogy a Dorcsi, ne karmolja és szorongassa a társait. (Ha otthon előfordul hasonló helyze ti hogyan kezelitek?) Fontos hogy összhang legyen az otthoni és a bölcsődei nevelési elvekben. Többször azt látjuk hogy ok nélkül teszi ezt. Először a szorításoknál arra gondoltunk, hogy talán szeretetből teszi, de erre többször rácáfolt akkor amikor ölelgetni simogatja a többieketúgyhogy szerintem érti, hogy a bántással fájdalmat okoz. Arról már többször beszéltünk,hogy nehezen fogadja el ha valami nem úgy történik,ahogy elképzeli, ami nem túl nagy baj,hiszen pont abban a korban vannak amikor egy kicsit már kezdik feszegetni a határokat .Csak azt szeretném ha ezek a karmolások csípések elmaradnának. Ma amikor öltözésnél megkérdeztük a Dorcsit hogy miért bántotta az Alinát azt mondta mert ide ült. Mivel kicsi az öltöző és valóban zsúfolt is ha kint vagyunk 7en, és lehet hogy a combok és a vállak is összeérnek, azért nem kellene hogy ez gondot okozzon. Bálintot is megkarmolta ma. A hintán vesztek össze délelött,takarásban voltak Andi csak azt látta hogy a Bálint üt a Dorcsi felé. A Bálintot rögtön el is hozta onnan és amikor legugolt hozzá akkor látta a nyakán a karmolást ‍♀️ Sajnos Dorcsi is átélte az Enzó harapását. De mostanra teljesen megszünt az Enzónál ez, már nem bánt senkit. Teljesen biztos vagyok abban hogy a Dorcsi is el fogja hagyni ezt,csak meg kell találnunk közösen a megoldást .

  • Szilvi
    2021-04-21 - 16:59 -kor írta:

    Üdvözlöm!
    Kisfiam 4 éves és folyamatosan olyan panaszokat kapok róla az óvodából hogy,el vesz dolgokat társaitól ,ovónőktöl ,az óvoda területéről .Majd el rejti azokat és nagy nehezen el mondja meg mutatja helyüket. Sajnos a miértjére nem jöttünk még rá hisz itthon nem csinál ilyet.ha meg is kérdezzük hogy miért nem tud rá választ adni. Ez mitől lehet ? Mi okozhatja?
    Illetve nagy benne a birtoklási vágy ha épp játszik valamivel, és el akarják venni tőle agresszívan áll társaikhoz vagy ő vesz el mástól valamit .Ilyenkor csíp,harap,karmol hogy lehetne mindezt orvosolni mert minden nap el mondom neki és megértettem vele ,és mondja is hogy érti és nem csinál ilyet,de pár nám múlva újra.Az óvodát nem szereti ,annyit mond sok az ovónéni és rosszak ,kérdeztem hogy akkor rosszak mikor te is rosszat csinálsz ?! A válasz igen .El magyarázzom neki még érti el is ismétli neki hogy miért van ez . De mintha nem változna semmi . Válaszát előre is köszönöm

  • Èva
    2020-09-16 - 00:36 -kor írta:

    Kedves Mària!
    Van egy 3 èves kisfiam, aki szeptemberben (2020) kezdte az ôvodàt. Elôtte bölcsôdès volt, ès ott kialakult egy nagyon jô kis baratasàg egy nàla fèl èvvel fiatalabb kisfiûval. Fiaink nagyon sokat jàtszottak együtt a bölcsiben ès ûn. Cinkosok is voltak aprôbb csînyekben. Mielôtt elkezdtük volna az ôvodàt mi màr akkor is összejàrtunk a baràt kisfiû csaladjàval ès szerettük ha együtt jàtszanak a gyerekek, de ezek az együttlètek egyre kellemetlenebbek lettek. Gyerekünk ugyanis elkezdte bànani kisebb baratjàt, îrigykedik ,elveszi a jatekat, cserebe nem adja az övèt oda. Lefejeli , fogàt összeszorîtva. Nagyon sajnàljuk, mert a ket csalàd èrtèkrendje hasonlô. Rèm kellemetlen, hiszen egy idô utàn megertem ha nem akarnak majd velünk talalkozni. Az ôvodàn kîvül vàltozàs nincs. Szeretetteljes a lègkör , sokat foglalkozunk vele. Elsô gyermek ès unoka . Ezeket a helyzeteketmegfigyelve azt lattam többnyire a birtoklassal van kapcsolatban a hargja. Ilyen esetekben nekunk egyaltalan nem fogad szôt , sôt engem meg szokott ütni. Vagy fejjel nekem szalad. Tovabba azt is megfigyeltem, hogy a masik kisfiû anyukàjànak folyton hîzelgett, màr màr ki akarta tûrni a masik kisfiût anyukaja karjaibôl. Kisfiam szopik mèg es bar van sajat àgya nem alszik benne sokadszori àtszoktatàsra sem. Nekem terhes màr, szeretnèk jôt aludni, ès szeretnèm levàlasztani, de egyszerûen lehetetlen. Leginkàbb az bànt bennünket hogy nem tudjuk agressziôja mögötti frusztràciôja okàt. Remèlem mèg èrkezik vàlasz. Köszönöm elôre is tanàcsàt. Üdvözlettel: Èva

  • Őrsy Anett
    2019-12-22 - 17:58 -kor írta:

    Üdvözlöm!
    Kisfiunk hamarosan 4 éves lesz. 3 éves korától jár állami óvodába. Soha nem szeretett társaságba járni, meg sem lepődtünk, hogy utálja az ovit. Elviseli, nem sír, nem ellenkezik, de nem szereti. 28 fős csoportjuk van, ahol persze mindig sok a hiányzó. 2 óvónő, egy ped. asszisztens és egy dajka van velük. Van 2-3 problémás gyerek, de alapvetően nem rossz a csapat összetétele. A gyerekkel soha semmi baj nincs, nem bánt senkit, maximálisan illemtudó és betartja a rendet. Inkább őt bántják időnként, de nem gyakori ez sem. Viszont az óvoda után itthon elszabadul a pokol. Ebéd után hazahozzuk, és egész délután treníroz bennünket. Kiabál, fenyegetőzik, rendre utasít, sokszor annyira felzaklatja ebben magát, hogy sír is. Próbáljuk békíteni, nyugtatni, hogy nem az óvodában van, itt nem kell azokat a szabályokat követni, amiket az óvodában. De semmi nem segít. Már teljesen kétségbe vagyunk esve miatta. Ma is épp a fenyőfát vásároltuk a nagypapájával, és elkezdett ordibálni, hogy ne nyúljon a papa a fához, csak a szemével nézheti. Próbáltuk szépen elmagyarázni neki, hogy muszáj körbe nézni a fát, mert most választjuk ki, és ahhoz meg kell fogni, de olyannyira feldühödött, hogy nekiment a papájának és elkezdte ütni, közben ordított, hogy most már rádvágok, kizárlak a mosdóba. Persze erélyesen leállítottuk, de már mindenki minket nézett. Tudjuk, hogy mindez az óvodából jön, de ahol lakunk nincs másik óvoda, nem tudunk váltani. Már beszéltünk az óvónőkkel, de ők azt mondják, hogy őt soha nem kell fegyelmezni, mert álom gyerek, de vannak, akik nem hallgatnak a szép szóra. Ezt is megértjük, de akkor is aggasztónak tartjuk, hogy semmi mást nem hoz haza az óvodából, csak a dühös kiabálást, veszekedést. Köszönettel veszem, ha tanácsot tud adni problémánkra.
    Üdvözlettel: Őrsy Anett

  • Zsú, Tom
    2019-09-16 - 18:50 -kor írta:

    Agresszív gyerek

  • Tom
    2019-09-16 - 14:59 -kor írta:

    Agresszió

  • Anonim Kitti
    2019-08-27 - 12:01 -kor írta:

    Udvozlom!kisfiam most kezdi az ovodat.elegge tartok tole hogyan fog viselkedni.leginkabb irigysegbol adodoan alakulnak ki nala hisztik,melyek agresszioba torkollanak leginkabb en felem.ilyenkor ram ut,megcsip,megmar.egyebkemt egy rettenetesen okos ertelmes kisfiu.miutan lenyugodott bocsanatot kér.amikor igy kifakad egyszeruen nem tudom hogxan kezeljem a helyzetet.a figyelemeltereles nem igazan valik be.ha a kezet lefogom akkor rugdos vagy harap.hiaba mondom neki szepen hogy nyugodjon meg es keressunk pl masik jatekot csak a sajatjat fujja.mit tehetnek ilyenkor?koszonom a valaszat.

  • Linda
    2019-04-03 - 12:40 -kor írta:

    Kedves Mária!
    Kisfiam 4èves lesz, tavaly szeptemberben kezdte az ovit. Hozzá tartozik, hogy előtte júniusban született kistesója, gondolkodtunk is nem lesz-e sok a változás, de nem javasolták, hogy később kezdje a beszokast. Az öcsit nagyon szereti, soha nem bántja, inkább több esetben védte még akkor is, mikor csak a babakocsiba pillantott valaki. Az oviba viszont már az első hetekben panasz volt rá, hogy hirtelen és durva a társaival, váratlanul ellöki vagy megüti őket, a homokozóban rájuk borìtja a homokot a vödörből. Az óvónők szerint mégis sok volt együtt a változás. Ahogy telt az idő javult a helyzet, januárban már nem volt durváskodás, viszont folyamatosan beteg volt, márciusban kivettèk a manduláját, kimaradt 2ès fèl hónap az oviból és most mióta jár ugyanott tartunk, az óvónő minden nap panaszkodik. Én már tiszta rosszul vagyok, ha menni kell az oviba, hogy megint mit fogok hallgatni. Ha van is panasz, nem szidjuk le, beszèlgetünk vele. Mesèt nem nagyon nèz, nem tabletezik, itthon jól megvagyunk apával is és a tesó születèsètől kezdve figyelünk rá, hogy játszunk vele külön, elvittük tesó nèlkül bábszìnházba, vannak ilyen programjaink. Itthon jó gyerek, bár az ovikezdès óta többet hisztizik, nyafog, kevèsbè hallgat ránk, egyébként nagyon okos, korához képest nagyon értelmes kisfiú, amit az óvónők is mindig dìcsèrnek. Hogyan tudnánk ezen a durvaságon változtatni, javìtani? Nemrég karateedzèsre kezdtünk járni vele hátha az is segít neki egy kis önfegyelmet tanulni! Válaszát nagyon köszönöm!

    • Feketéné Kovács Anikó
      2019-09-23 - 19:19 -kor írta:

      Szeretném a választ elolvasni

  • Andrea
    2018-03-15 - 09:53 -kor írta:

    Kedves Maria!

    Van egy lassan 4 eves Kisfiunk akit az Apukajaval kozosen szepen probalunk nevelni. Szeptember ota ovodas ahol eleinte voltak gondok a viselkedesevel, de mostanra ezek megszuntek. Mi Angliaban elunk tehat a Kisfiunk is itt jar ovodaba. A problemam a termeszete. Azaz nagyon hamar ideges es agressziv tud lenni ha valami nem ugy sikerul ahogy o szeretne. Ilyenkor probalom megnyugtatni, atolelni amit O sokszor nem enged igy meg duhosebb lesz. Ilyenkor uvolt, felemeli a kezet es sajnos sokszor meg is utott. Pont tegnap tortent az, hogy az ovoda utan (8:30-11:30ig jar oviba) mentunk hazafele es en odavittem a biciklijet, hogy vegre bicajozhasson mivel jo ido volt. De a parkbol egy kapu van kifele, de odaig az ut lejtos tehat mindig visszagurul es mar ez idegesitette ot. En probaltam neki segiteni ekkor meg idegesebb lett, majd masok is szerettek volna kimenni a kapun es ekkor tortent, hogy teljesen kikelt magabol uvoltozott, elrohant majd odajott hozzam es tobbszor felemelte a kezet es megutott. A vegen meg a fulbevalomat is kiszakitotta. En meg ott alltam tehetetlenul, hogy most mit csinaljak ugy gondoltam hagyom hogy megnyugodjon, de sajnos nem igy tortent. Ekkor fogtam a biciklit es elindultam vele haza O pedig orjongott mogottem. Miutan hazajottunk probaltam vele beszelni, hogy ezt miert csinalta de nem igazan tudta megmagyarazni. Annyit mondott, hogy almos vagyok aludni szeretnek igy alukalt is. En azt gondolom, hogy frusztralt lett, hogy semmi nem ugy sikerult ahogy O szerette volna es raadasul folyamatosan megzavartak. Igen am, de ettol fuggetlenul ugy gonmdolom igy nem viselkedhet. A kerdesem az lenne, hogy tudok ezen valtoztatni? Sajnos volt olyan hogy uvoltottem vele mert raszoltam kedvesen, szepen, halkan, de nem hasznalt, viszont ha felemelem a hangom utana pedig rogton jol viselkedik es bujni akar hozzam es itt ezen a ponton nem tudom, hogy mit tegyek at szeretnem olelni de felek hogy akkor soha nem tanulja meg hogy nem viselkedhet igy. Tehat kell ot buntetnem ha rosszul viselkedik? Itthon van egy homokoraja ha latom hogy kezd duhos lenni akkor bekuldom a szobajaba es mondom neki hogy gondolkodj el azon, hogy hogy viselkedtel. Ezutan mikor kijon mindig probalom vele megbeszelni, hogy mi tortent es hogy nem szabad igy viselkedni. Hogy tudom kezelni az indulatait? Mit csinalhatok es mit nem foleg ha nem vagyunk itthon mert itthon a homokoras gondolkodas mukodik. Azt tudni kell rola hogy nagyon akaratos meg az ovonenije is mondta. En biztos vagyok abban hogy valahol hibaztam, hibazok, de sokszor tanacstalan vagyok.Szeretnem hogy Boldog, nyugodt Kisfiu legyen, de mar annyi tanacsot kaptam (nem szakembertol), hogy osszezavarodtam ezert fordulok most Onhoz.

    Elore is koszonom a valaszat.

    • Csasznyi István
      2018-07-08 - 07:49 -kor írta:

      Várom válaszukat a fenti cikkre

  • Anikó
    2018-01-31 - 10:40 -kor írta:

    Kedves Mária!
    Kisfiam 4 éves. Apuka sajnos születésétől kezdve külföldön dolgozik. Nagyobb testvérével aki szintén fiú de van közöttük 7 év korkülömbség soha nem voltak gondok! A kicsi viszont az oviban oda csap társainak, ellöki őket. Van, hogy játékból véletlenűl de van, hogy készakarva! Ithon is makacs tud lenni és akaratos viszont ithon nem verekedik! Apa 4 hét után van ithon 1 hetet és azalatt az 1 hét alatt semmi probléma nincs vele az oviban, viszont ha visszamegy kezdődnek a gondok ismét! Nagyon apás egyébként és számolja mindíg, hogy hány napot alszunk míg apa hazaér. Az oviban egyre kevésbé nézik el és már gondoltam rá, hogy szakemberhez fordulok! Nem minden naposak a csapkolódások inkább az a hét zűrös mikór apa elmegy, aztán szépen lassan lecsitúl. Probálom szépen, nyugodtan elmagyarázni, hogy ez nem helyes de aggodom! Ithon ilyesmit nem lát! Kiegyensúlyozottan élünk összezörrenések ritán vannak! Mit tehetnék, hogy segítsek rajta? Vigyem szakemberhez vagy várjak még vele?

  • Olga
    2018-01-31 - 03:28 -kor írta:

    Kedves Mária!

    4,5 éves iker fiaim vannak! Tavaly szeptemberben kezdtek az óvodát.. Sok minden történt a csoportba amit itthon elmesélték, sőt el is játszottak! Így csoport váltás mellett döntöttünk! Idei tanévtől kezdve másik csoportba járnak, itt szeretik őket…. és ok is nagyon szeretnek oviba járni! Egyik kisfiammal olyan probléma van, h allandoan piszkalodik valakivel…. belecsip, raüt…. stb… stb…. Az ovonok nagyon kedvesek vele, raszolnak, megbeszélik a tortenteket….. most érzelmi biztonságban vannak….. Azt gondoljak az ovonok h ezért “meri” megtenni a “rosszasagokat” mert nem fel, biztonságban érzi magát! Itthon nem engedjük a telefonozast, tabletezest…..és próbálunk következetesek lenni!!! Ha olyat csinál bármelyik ami nem helyes megbeszéljük, ha nem sikerül megérteni akkor kivonjuk az adott játékból, akar sarokba állítjuk!Hogy lehetne, mivel lehetne megfogni? Itthon nem verekszunk, egyszer egyszer van kisebb osszezorrenes….. Nem tudom h mi te ok legyünk vele, és az ovonok sem tudnak ebben tanácsot adni! Kérem, ha tud válaszoljon! Válaszában reménykedem! Tisztelettel: Olga

  • Varga Erzsėbet
    2018-01-23 - 10:33 -kor írta:

    6 éves a gyerekem,nagyon agressziv a viselkedése az óviba köpködi társait,egy gondolat felkap egy jåtėkot és odavágja bårhova a gyerekek közé rugdosódik,nem jåtszik a tårsaival ottholl is ha nem ugy van valami ahogyan ő gondolja tör zuz,hajigål bårmit våratlanul,probálok szėpen beszélni vele nem hatásos ez sem 5 percnél tovåbb semmi nem érdekli ,probálok csak vele foglalkozni ,de egy idő utån nem is hallja amit mondok neki illetve nem reagål rá.rohangál dobål bármit váratlanul felkap és elhajitja nem érdekli eltör valamit vagy valakit fejbevág.Teljesen tehetetlennek érzem magam!,,!

    • Zoller Mária
      2018-01-23 - 19:40 -kor írta:

      Kedves Erzsébet!
      Gondolom ez az agresszív viselkedés gyermekénél nem “varázsütésre” alakult ki. Az egyik percben még rendesen viselkedett, a másik pillanattól már agresszív. Az okot kellene megtalálni, mert hát azt is tudjuk, hogy nem így született. Végig kell gondolni, hogy mikor és mitől alakult ki. Akkor tudok segíteni, ha ezeket az információkat tudom.

      Szép estét kívánok: Zoller Mária

  • Vanda
    2018-01-06 - 17:06 -kor írta:

    Üdv!
    6 éves fiú lány ikreim vannak, 4 éves kisfiú testvérrel. . Néhány hónapja költöztünk. Ebben az időszakban a legkisebbnek kiujult az allergiája, asztmás tünetek, orvostol orvosig….dolgozni sem tudtam sokszor a betegségek miatt. Férjem nagyszerű apa, de engem érzelmileg nem támogat. Sajnos igy sok volt itthon a feszültség. Többször a gyerekek előtt volt az a bizonyos ” utolso csepp a pohárban”. A helyzet azóta rendeződni látszik, tudom, hogy oda kell figyelni, hogy ne a gyerekek előtt veszekedjunk. Erre biztosan jobban oda fogok figyelni.
    A gond, hogy a 6 éves fiu újabban agresszív. Az okok érthetőek. Oviban a lányokat a fiuk kergetni szokták. Többen. Ez talán normális. De ő többször ellöki őket. A saját iker testvérét is. Óvónők szoktak panaszkodni, illetve már egy egy lányos szülő is. Fiukkal nem agresszív. Az occsevel itthon undok. Egyébként nem egy bújós típus. Ritkán ölelkezik.
    Semmilyen programhoz nincs kedve. Kutyát sétáltatni, vagy boltba menni. Heti 2szer focira jar. Utana is sokszor ingerult. Még ha előtte alszik is.Szeretnék javítani a helyzeten. Kérhetek segitseget? Köszönöm

    • Zoller Mária
      2018-01-06 - 23:14 -kor írta:

      Kedves Vanda!

      Köszönöm a bizalmát!
      Akkor összegezzünk: 1. elköltözni az otthonunkból,
      2. anyu sokkal többet foglalkozik a kistestvéremmel, mint velem ( a betegség miatt)
      3. anyu, apu veszekednek ( a biztonság bizonytalanná válik, belép a félelem)
      Mit gondolunk, hogy ebben a “káoszban” mindenki tisztelettudó és jól viselkedő gyermek lesz? Nos ne gondoljuk! Hogy miért a lányokat bántja, lökdösi kisfia? Azért mert ők a gyengébbek! Őket meg tudja verni. Az öccsével persze, hogy undok, hiszen az utóbbi időben vele sokkal többet foglalkoztak. Nincs kedve semmihez? Nekem se lenne, hiszen amit csinálni kéne azt sem CSAK velem csinálják!
      Nos a tanácsom a következő:
      1. Rendezzék a kapcsolatukat a párjával, öleljék meg egymást a gyermekek előtt, mondják egymásnak, hogy mennyire szeretik egymást, mennyire boldogok, hogy ilyen szép családjuk van, stb. ( nagyon fontos, hogy a gyermekek biztonságba érezzék magukat)
      2. Bízzák meg a nagyfiút, hogy az óvodában vigyázzon a lánytestvérére, legyen ez egy dicsőség, egy feladat! ( időnként kérdezzék meg, hogy volt-e valami gond az oviban és ha igen, dicsérjék meg, hogy testvére segítségére sietett)
      3. Csináljanak olyan napokat, amikor csak vele töltik a napot. Ez a többi gyermekre is vonatkozik.( pl: anyanap, apanap,)
      4. Derítse ki, hogy szeret-e focira járni, vagy másik sportot választana inkább.
      5. Van-e valamiben sikerélménye? ( legyen! )
      Tartsa össze a családját Vanda, mert ez az Ön feladata!
      Sok sikert kívánok, szeretettel:

      Zoller Mária

  • Szávuly Hajnalka
    2017-11-24 - 15:22 -kor írta:

    Kedves Mária!
    Szeptemberben volt öt éves a kisfiam. Június végén a férjem után költöztünk Németországba, hogy végre megint egy család lehessünk.Két évig ritkán tudtunk együtt lenni, mert én otthon a gyerekekkel, párom pedig külföldön dolgozott. Már a bölcsődében voltak vele problémák. Sokszor nem találta a helyét és bántotta a társait. A gondozónője szerint unatkozott a vele egykorúak társaságában. Az oviban is voltak eleinte gondok. A második évben új óvónőt kapott a csoport, aki határozott, következetes volt. Kisfiam nagyon szerette őt. Most egy magánoviba járunk, de sajnos panasz van rá. Az egyik óvónéni magyar ,a másik szintén tud magyarul. A csoportlétszám 27, de 7óvónő van ennyi gyerekre. Itt 8-12.30-ig van oviban, ellentétben az otthoni 7-16.30-ig. Sajnos a gyerekek nem tudnak magyarul a kisfiam pedig keveset ért németül. Társaival durva, makacs, nem hallgat senkire. Nem játszik senkivel és szemmel lázhatóan unatkozik. Nem tudom mit tehetnék. Nagyon sajnálom őt, de ugyanakkor durvasága kétségbeejtő. Nem tudom mi lenne a megoldás, hogy ne legyen ennyire agresszív. Köszönettel: Hajnalka

    • Zoller Mária
      2017-11-25 - 10:36 -kor írta:

      Kedves Hajnalka!

      Leírásában, elsőre az jutott az eszembe, hogy gyermekét meg kellene tanítani játszani. Bizonyára érdekesnek tűnhet ez a gondolat, de ha egy gyermek unatkozik a saját társai között, az azt jelenti, hogy nem tud bekapcsolódni sem a társai játékába, sem egyedül nem tudja elfoglalni magát. Ilyenkor jön az agresszivitás, mert hát valamit azért kell, hogy csináljon. Én az Ön helyében beszélnék az óvónénivel, hogy ebben legyen segítségükre. Otthon pedig olyan játékokat játszanék vele, amit később egyedül is tud csinálni. Mivel kisfiú, az apai példa is nagyon fontos neki. Csináljanak havonta egy “fiús” napot, csak ketten apával. Beszélgessenek a férfias dolgokról! A férfi erejéről, hogy azt hogyan használjuk fel. A férfi ereje nem abban rejlik, hogy mindenkit megverünk, hanem a tudásban, a viselkedésében. Hogy a többi társa és a lányok felnézhessenek rá. Egy 5 éves gyermekkel már lehet erről beszélgetni és kell is! És ne feledkezzünk el a sportról se. Írassuk be egy küzdő sportra, amihez kedve van. Ott is megtanulja kezelni az agressziót. Hát elsőre ennyi,remélem tudtam segíteni!
      Ha van még kérdés, bátran keressen!
      üdvözlettel: Mária

      • Szávuly Hajnalka
        2017-11-26 - 21:43 -kor írta:

        Kedves Mária!
        Válaszát nagyon köszönöm!
        Igen, én is gondoltam a sportra, de tartottam attól, hogy talán még kicsi hozzá. Már érdeklődtem és azt mondták van karate, megkérdik mehet-e oda. Az apás nap is nagyon jó ötlet, javasoltam a páromnak is és tetszett neki is.
        Segítségét még egyszer köszönöm!
        Hajnalka

  • Márti
    2017-11-22 - 21:05 -kor írta:

    Kedves Mária!
    Van egy 5 és fél éves tündéri kisfiam.
    Jó szívű, kedves, nagyon energikus és korához képest igen értelmes. Ezeket a tulajdonságokat viszont egy pár hónapja beárnyékolja, hogy dührohamokat szokott kapni, már kétszer megütötte az egyik óvónénijét, és aztán sokáig sír, nem tudják megnyugtatni.
    Volt elég sok változás, az életében: 1 éves volt, amikor meghallt a nagypapája, ezért az anyósomhoz költöztünk. Viszont eléggé megromlott akkor a férjemmel a házasságunk, ezért még 4 éves kora előtt visszaköltöztem vele a régi otthonunkba.(A kisfiamnak azt mondtam, hogy apának még mamára kell vigyázni, látszólag elfogadta, mert mikor jött az apukája mindíg kérdőre vonta, hogy akkor ki vigyáz most mamára). Itt nagyon jól érzi magát, ebben a házban van saját kis birodalma, és gyerektársaságot is kapott az unokatestvérei személyében.Végül is apukával helyre is jöttek a dolgok, fél év elteltével utánunk jött, együtt élünk itt hármasban.
    Óvodát nem váltottunk, nem akartam azzal is megtörni. Vegyes korosztályú csoportba jár, most nagycsoportos.
    Apró dolgok miatt kap ilyen dührohamot, pl.: nem sikerül megépíteni, vagy összerombolódik a lego; nem sikerül felhúzni egy cipőt vagy valamilyen ruhát.
    Akkor jön a hiszti és a dühöngés.
    Gyerekeket soha nem bántott még az óvónéninek, akivel egyébként nagyon jó a viszonyuk nekifordult.
    Tudom, hogy mi rontottuk el a párommal.Volt, hogy veszekedést hallott, és kétfelé neveltük. Én keményebben és következetesen, apuka pedig mindent elnézően. Apa szerint én túl keméy és szigorú vagyok, szerintem pedig ő volt túlságosan elnéző.(apának is volt, hogy odacsapott nekem soha)
    Voltam nevelési tanácsadónál kb másfél hónapja, ő azt javasolta, hogy hagyjuk figyelmen kívül ilyenkor, és ha nem lesz közönség le fog szokni ezekről a hisztikről és dühöngésekről.És a gyerek előtt értsünk egyet mindenben. Ezeket betartjuk.
    De nem tudom elég-e ennyi. Nagyon el vagyok keseredve. Pont ma mondta az óvónő, hogy ma is volt egy dühkitörés, és utána egy óra hosszáig sírt.Sokat beszélgetünk, játszunk vele mindíg, apa is sokat változott, most már ő is keményebb egy kicsit, rászól, ha szükséges. És hisztikor tényleg otthagyjuk, és nem figyelünk rá.
    Mit tehetünk még kérem segítsen.
    Válszát előre is köszönöm.

    • Zoller Mária
      2017-11-23 - 07:43 -kor írta:

      Kedves Márti!

      Hát nem mondom, tényleg elég sok mindenen kellett gyermekének az 5 év alatt átmenni, de ha már így alakult, hozzuk rendbe. Én mindig a mondó vagyok, hogy nem utólag kell a dolgokat rendezni, hanem akkor és ott, amikor történnek. Tehát, ha otthon dühöng, Önöknek kell összefogni a párjával és egy követ fújva következetesen kiállni az igazukért. Ha az óvodában dühöng, akkor az óvónéni rendezze le vele ezt a meccset! Azért óvónő, azért kapta a diplomáját, mert az ilyen helyzetek megoldásának a mestere. Tehát ne nyúlkáljunk egymás szférájába és ne akarjuk mi megoldani az ovis dühöngést. Ha elmeséli az óvónéni, köszönjük meg, hogy tájékoztatott, de ne tördeljük a kezünket és ne fakadjunk sírva, mert a gyermek ezt nagyon jól érzékeli és csak azért is kellemetlen helyzetbe fog hozni minket, mert így tud bosszút állni az Őt ért sérelmekért. Otthon pedig ne kerekítsünk a hisztinek nagy feneket! Ha hisztizik, küldjük be a szobájába és amíg be nem fejezte, maradjon ott, vagy ígérjük meg, hogy leöltjük egy pohár vízzel, ha nem fejezi be. Természetesen nem arra gondolok, hogy csurom víz legyen, de a pohár alján egy újnyi víz hatásos. Sokszor az is elég, ha csak odakészítjük az asztalra és már befejezi a hisztit a gyermek. Az a fontos, hogy a hisztivel szemben elutasítóak, határozottak és következetesek legyünk. Ne lássa rajtunk, hogy kétségbe esünk. Remélem tudtam segíteni!
      Sok sikert kívánok: Mária

  • Zoller Mária
    2017-11-02 - 21:39 -kor írta:

    Kedves Nóra!

    Kislánya nagyon okos és fifikás! 😀 Ezt az egész műsort Önnek és a családnak csinálja. Tulajdonképpen egy jóindulatú lelki zsarolásnak vannak kitéve. Kislánya így próbál ellenkezni a megváltozott helyzet miatt. Ha az oviban semmi gond nincs, akkor otthon is vissza kell állítani a “rendet”. Tudatosítani kell benne, hogy nagyon szeretik. Ezt nem azzal tudjuk tudatosítani, hogy állandóan mondogatjuk, hanem a tetteinkkel. Figyelünk rá, meghallgatjuk, éreztetjük, hogy nekünk Ő a legfontosabb. pl: éppen beszélgetnek és csöng a telefon, akkor nem a telefont vesszük fel, hanem továbbra is Vele beszélgetünk, stb. Ha éjszaka átjön, visszakísérjük a szobájába. Tudom nem könnyű éjjel, álmosan ezt megtenni, de hasznos lenne. Minden otthoni tette- játék, ruha dobálás,stb.- ezért van. Tehát szeretettel telinek, de határozottnak kell lenni. Ha elgyengülünk, azonnal kihasználja. Nos ez van! Senki nem mondta, hogy a gyereknevelés könnyű dolog, de, ha tudatosak vagyunk, újra nyugalom lesz és béke.

    Remélem tudtam segíteni.
    Amennyiben még van kérdés, írjon bátran!
    üdvözlettel: Zoller Mária

    • Novák Nóra
      2017-11-04 - 17:48 -kor írta:

      Nagyon szépen köszönöm a válaszát! Igen ő nagyon kis rafkós, sokszor bizonyította már. Nagyon sokat játszunk vele itthon és szinte mindig ő van a középpontban. Megfogadom a tanácsát, nagyon hasznos volt számomra. 🙂 szép hétvégét kívánok!

  • Novák Nóra
    2017-11-02 - 18:13 -kor írta:

    Kedves Mária!
    Kislányom szeptemberben kezdte az ovit, 3 nap alatt be is szokott és egészen mostanáig nem volt vele semmi probléma. Az oviban nincs is gond viszont itthon nagyon furcsán viselkedik, dobálja a játékait, ruháit és úgy viselkedik néha mint egy 1 éves. Éjszakánként 2 óra alvás után átjön hozzánk és nem hajlandó visszamenni az ágyába, azt mondja hogy hiányozom neki és nem tud visszaaludni. Ha mellé bújok akkor sem akar aludni inkább közöttünk. Nem ismerünk rá néha. Sokszor próbálok vele beszélgetni hogy mi történik az oviban de alig akar mesélni,csak amikor olyan kedve van de nem erőltetem. Itthon minden kiegyensúlyozott és nem történt változás a családban. Mi lehet a gond? Válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel Nóra

  • Zoller Mária
    2017-10-14 - 15:24 -kor írta:

    Kedves Veronika!
    Én úgy látom, hogy tulajdonképpen semmi probléma nincs kisfiával, azonkívül, hogy valóban be kell illeszkednie és meg kell szoknia az új környezetét. A gyerekek ebben a korban pontosan tudják, hogy kivel lehet és kivel nem lehet dühöngeni, hisztizni. Épp a minap beszélgettem egy szintén 30 éve a pedagógiában dolgozó kollégámmal és megállapítottuk, hogy a mai gyerekek kicsit másképp viselkednek, mint akár 5-10 évvel ezelőtt. Régen a szülő diktálta a feltételeket, ma a gyermek! A problémát mi ott látjuk, hogy a szülő nem mer konfrontálódni a gyermekével. Attól fél, hogy nem fogja szeretni később a gyermek, vagy attól fél, hogy lelkileg sérül. Nos ez ma bizony nagy divat, ennek a bűvkörében élni! Mire a szülő rájön, hogy ez egy rossz koncepció, addigra felnőtt a gyermek, pedig semmi mást nem kéne tenni a szülőnek, mint következetesnek lenni, célokat és irányt mutatni gyermekének. Ha ez nincs, hiába várjuk, hogy tiszteljen gyermekünk, hiába várjuk, hogy szót fogadjon! És aztán rohanunk a pszichológushoz és a mi rossz nevelésünkre mástól várjuk a megoldást. Nos egy kicsit általánosan is leírtam a véleményemet, még egyszer mondom, szerintem kisfiának semmi problémája nincs. Meg kell értetni vele, hogy az a dolga, hogy óvodába járjon és beilleszkedjen a környezetbe. Érezze jól magát, találjon örömet társaiban és a napi tevékenységeiben. Ennek érdekében dolgozzon össze a szülő az óvónénivel, dadusnénivel. Ha esetleg valamivel nem ért egyet, ne a gyermek előtt beszélje meg a pedagógussal, hanem négyszemközt. A gyermeknek meg kell tanítani tisztelni a felnőttet! Tisztelje szüleit, pedagógusait, segítse az időseket. Remélem kielégítő választ tudtam adni.
    Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával!
    Minden jót kívánok Önöknek:

    Zoller Mária

  • Veronika
    2017-10-12 - 20:46 -kor írta:

    Kedves Mária!
    Kisfiam 4 éves, szeptemberben kezdte az ovit. Előtte családi napközibe járt. Előfordul, hogy ha valami nem úgy történik, ahogy szeretné, ilyenkor nagyon dühös lesz, nem gondolkozik, szinte meg se hallja amit mondunk neki. Az óvodában előfordult, hogy emiatt az óvónéninek is nekiment. Oka pl. ki szeretne menni játszani, de még nem öltözött fel, míg a többiek elkészültek. Senki semmit se tiltott meg, de alig akarta megérteni, hogy akkor mehet ki, ha felhúzta a cipőjét. Más gyerekkel szemben is agresszív, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. Nem mindig ilyen, de előfordul. Eddig kétszer hallottam az óvónéniktől a 6 hét alatt. Egyébként imádja az ovit és a többi gyereket. Rengeteg dologban alkalmazkodik, nem irigy, sőt kifejezetten jószívű. Máskor szófogadó, jártunk pl. logopédushoz korábban, minden gond nélkül végigcsinált mindig minden feladatot. De az is igaz, hogy ilyen dühös megnyilvánulása otthon is volt már kisebb korában is. Mindig elmondtam, hogy hisztivel nem fog elérni semmit, így gyorsan lezajlott az esemény, nem romlott a helyzet, bár el se tűntek ezek az esetek.
    A böliben lényegében nem volt agresszió, igaz,ott 8-10 gyerek volt maximum a csoportban. A nyáron látszott már, hogy “kinőtte” a bölcsődét, kevésbé tudta lekötni a nála két évvel kisebbekkel a játék.
    Nem tudom mi lehet az oka, és főleg nem szeretném, ha gyakoribbá válnának az esetek. Megbeszéljük, elmondom neki, hogy nem szabad, megígéri,hogy nem fog ilyet csinálni. Ha említem,hogy mit mondott az óvónéni, elismeri,hogy rosszalkodott, majd ha megkérdezem,hogy miért csinálta, az a válasz, hogy “nem tudom”. Az látszik, hogy megbánja.
    Nagyon sokat foglalkozunk vele, sokat játszik kint, családi házban lakunk, rengeteg szeretetet kap és ad is nekünk, családi problémáink nincsenek.
    Az oviban úgy látják, hogy a változás okozhatja, meg kell tanulnia beilleszkedni.
    Feltétlenül kíváncsi lennék az Ön véleményére is, amit előre is köszönök. Nagyon tetszik az oldaluk, mi is német oviba járunk.

  • Balázs
    2017-09-10 - 19:39 -kor írta:

    Bocsánat, most olvastam hogy az agresszivitás a blog témája.

    • Zoller Mária
      2017-10-13 - 09:55 -kor írta:

      Semmi baj! 😀

  • Balázs
    2017-09-10 - 19:37 -kor írta:

    Kedves Mária!
    Nálunk nincs komoly gond, de nagy fiam 3,5 éves nagyon ragaszkodó típus, és múlt hét szerdán kezdte az ovit. Amíg ott voltam remekül érezte magát, de pénteken már ott kellett hagynom.
    Azóta ha szóba kerül az ovi sírva fakad és könyörög hogy ne vigyem oda. (Én is pont ilyen voltam)
    Biztos vagyok benne hogy be fog szokni, de szeretném megkönnyíteni a dolgát, feloldani a szorongását és félelmeit. Milyen ötletekkel, technikákkal lehet ezt a számára “tragikus” eseményt oldani?
    Most lefekvés előtt összeszedtünk 10 dolgot ami jó az oviban, és 1et ami rossz. Végre kicsit megnyugodott, de reggel biztos hatalmas dráma, félelem lesz.
    Előre is köszönöm segítségét!
    Üdv.

    • Zoller Mária
      2017-09-11 - 10:18 -kor írta:

      Kedves Balázs!

      Igen, ezek nem könnyű napok senkinek! Ettől függetlenül azt gondolom, hogy kisfia valóban egy kis idő múlva megszokja az óvodát. Amit csináltak, hogy összeszedték a jó és rossz tulajdonságokat, az nagyon jó, igazán dicséretet érdemel az apuka! 🙂 Esetleg még annyi segítséget mondhatok, hogy ne hívjuk óvodának az óvodát, hanem mondjuk neki inkább azt, hogy játszani megy a gyerekekhez, nevezzük nevén az óvónénit, hogy pl: Marika néni nagyon vár Téged, szeretne Neked megtanítani sok mindent. stb. Nem lesz gond. Egyébként, én ezért nem vagyok híve annak, hogy beszoktatáskor ott ücsörögjön a szülő az oviban a gyermekkel, mert hát ahogy látszik is, a gyermeknek így kétszer kell beszoknia. Egyszer megszokja, hogy ott van a szülő, aztán meg azt kell megszoknia, hogy nincs ott. De ha már így van, hát segítsük ezt a helyzetet. Remélem tudtam segíteni, ha bármiben még tudok bátran keressen.

      üdvözlettel:

      Zoller Mária 30/9319517 vagy marcsi@heidi.hu

  • Zoller Mária
    2017-05-28 - 19:34 -kor írta:

    Kedves Edit!

    Lássuk be, hogy gyermekét többszörösen is óriási tragédia érte! Elvesztette a családját, végignézte szülei veszekedését, az apa öngyilkos kísérletét, elköltözött az otthonából, új óvodába került. Ez a sok változás, személyes tragédia, gyökeresen megváltoztatta a gyermek személyiségét. Ráadásul az új helyen atrocitások érik, nem tud beilleszkedni társai közé, a felnőttek nem tudják kezelni.És még csak 4 éves! Szörnyű helyzet ez mindenkinek. Én az Ön helyében egy kis létszámú óvodába vinném, ahol egy csoportban maximum 10-en vannak. Rendszeresen igénybe venném a gyermekpszichológust, mert a gyermeknek fel kell dolgoznia ezt a sok traumát. Ugyan akkor minden olyan percet, melyet nem a munkával tölt, kedves anyuka, a gyermekével töltse és érezze a kicsi, hogy nagyon szereti. Legyen sok közös élményük, nevessenek nagyokat! Ajánlanám még a küzdő sportokat, mert ott normál keretek között kiélheti az agresszióját, viszont megtanulja kezelni azt. Remény és jó szakemberek vannak mindenütt! Sok türelmet és kitartást kívánok Önöknek!

    üdvözlettel: Zoller Mária

  • Edit
    2017-05-25 - 16:06 -kor írta:

    Üdvözlöm.
    Egy éve költöztünk el apától.Az ottani ovodában szoltak hogy kezd agresszívvá válni a gyerek,valoszinü a sok veszekedés miatt,ami apa és köztem volt.Csinált apa egy önakkasztást,ez volt az utolso csepp a pohárban,elköltöztünk másik városba.Ebbe az ovodába az elején nem ment a beilleszkedés,harapta a társait.Elvittem nevelési tanácsadóhoz(gyerekpszichologushoz),jártunk pár hónapig,az oviban nem harap már.Megoldódni látszott a helyzet,erre a héten szolnak az ovonénik,hogy nem figyel a mesénél,nem lehet tőle olvasni,közös programokat csinálni,pl az ebédnél ügögeti az asztalt,dobol a kanállal,tányérral stb..
    Az udvaron a homokozoba dobál homokkal,ha rászolnak abbahagyja,de kettö perc mulva ismét csinál valami rosszat,az ovonéni azt mondja,kineveti öket is,olyan,mintha direkt lenne rossz..
    Azt mondják,nem lehet tőle a többi gyerekkel foglalkozni..
    Nagyon elszomorit ez,főleg hogy az ovonénik egyszerre,egy napon támadtak le evvel,és hogy irjam alá a papirt hogy pszichologus foglalkozzon vele,szakvélemény iránti kérelmet irjak alá,mert ez nem állapot,igy nem tudnak nevelni..
    Tavalyhoz képest nagyon sokat változott a gyerek jo irányba,hidegzuhanyként ért ez engem..
    Tudna valamit tanácsolni?
    Én elbeszélgettem a gyerekkel ma,kérdeztem mit érez,azt mondta,belül ugy érzi mintha megütné valami és rossznak kell lennie..
    Négy éves volt decemberbe,egy éve vagyunk ketten,egyedül nevelem.Egyébként elég értelmes,ami érdekli,olyan hamar megtanulja.pl vers,angolul számolni,ilyenek..
    Nagyobb darab a kortársainál,sokszor mondja nekem,hogy verekedést,lökdösődést nem ö kezdte,csak visszaadta,de amikor kérdezem hogy mondtad az ovonéninek?Azt mondta igen,de ovonéni nem hiszi el..
    Előre is köszönöm a tanácsát.
    Üdv.

  • Zoller Mária
    2017-03-15 - 20:35 -kor írta:

    Kedves Éva!

    Első olvasatra azt tudom megállapítani, hogy kisfia életében történt valami,ami kiváltotta az agresszív viselkedést. Hiszen, ahogy írta, kb: 6 hónapja jött elő a jelenség, az eddigi évek alatt ez nem volt tapasztalható. ” Tavaly több tragikus esemény történt” írja levelében. Mi történt? Halál eset? Fel tudta ezt a gyermek dolgozni? Bevonták-e a család eseményeibe, vagy megpróbálták ” megvédeni” és ” nem terhelni” vele? A gyermekeknek ugyan úgy szüksége van ” eltemetni” a múltat, mint nekünk felnőtteknek. Megtörtént-e ez? Nem vagyok benne biztos,hogy egy pszichológus ezt meg tudja oldani, hiszen ő nem élte át a családdal a történteket. Egy biztos! Az agresszió lehet több féle, pl: félelem szülte agresszió: a félelem vagy veszély leküzdésére mozgósított agresszió, vagy: Célorientált agresszió: bizonyos célok elérésére irányuló agresszió, ez lehet akár az agresszióra adott válasz kitapasztalása is. Lehet még területvédő agresszió: adott terület védelme, főképp más vele egykorú társak ellen jelentkezik. Szóval, ahogy látja, azt kéne kideríteni, hogy mi váltotta ki. Sok kérdés merül fel még a megoldás előtt, ezért én azt ajánlom, hogy keressen meg telefonon, beszéljünk a részletekről és akkor konkrét segítséget tudok adni. 30/9319517 Szerintem a probléma feltárása után, nagyon rövid időn belül megoldást lehet találni. 🙂

    szeretettel: Zoller Mária

  • Fiskusné Hegedüs Éva
    2017-03-15 - 01:57 -kor írta:

    Kedves Mária! Kisfiam 6 éves,szeptember óta az ovodában verekszik,agresszív. Bántja a nevelőket , gyerekeket. Sajnos már ott tartunk, hogy kizárják az ovodából.se otthon se máshol nem viselkedik igy. Jár pszhiologushoz ő sem talál nála semmit illetve a vadaskertbe megyünk áprilisba megfigyelésre. Acsaládunk rendezett, tavaly többtragikus esemény történt. Sokat foglalkozunk vele. Kérem tanácsát, segítségét mivel tudnánk erről leszoktatni? Köszönöm válaszát, maradok tisztelettel Éva

  • Timea
    2017-02-24 - 13:43 -kor írta:

    Kedves Maria!
    A lanyom 4 eves lesz Es mar 2 eves kora ota megfigyelhetoek nala az agresszio jelei,oda csap a gyerekeknek!
    Nem tudok mar mit csinalni ! Elmondtam milliószor hogy nem szabad utogetni a többi gyereket de semmi nem változik !
    Az óvodát szeptemberbe kezdte es ott is van baj vele heti rendszerességgel van egy nap amikor bántja a többi gyereket!
    Mar nagyon el vagyunk keseredve!

    • Zoller Mária
      2017-02-24 - 21:18 -kor írta:

      Kedves Tímea!

      Nem könnyű így látatlanban tanácsot adni, de megpróbálom. 🙂 Elsősorban arra kellene fényt deríteni, hogy mi váltotta ki az agressziót a kislányánál. Ez a legfontosabb! Utána tudjuk orvosolni. Mikor kezdődött? Mi történt abban az időben, amikortól agresszív lett? pl: testvér születése, családban egy fontos változás, esetleg költözködés stb. Hogyan reagáljuk le, ha bántja kis társát? Lehet, hogy a felnőttek reakciója megnyugvás helyett, újabb agressziót vált ki. Amennyiben ismerném a családot és a gyermeket pontosan meg tudnám mondani az okot és a megoldást. Nálunk az óvodában is volt hasonló eset, de kb: 1 hét alatt leszoktattuk a gyermeket az agresszióról. Javasolnám, hogy konzultáljanak az óvodapedagógussal, elemezzék ki az agresszív viselkedés lehetséges okait és beszéljék meg, hogy milyen “terápiát” tudnak használni. Szívem szerint azt is mondanám, hogy iratkozzanak át hozzánk és mi megoldjuk. 🙂
      Bátran hívjon fel telefonon, hátha tudok konkrétan segíteni.

      Minden jót kívánok Önöknek: Mária

  • Lőrincz Gáspár
    2015-10-27 - 18:51 -kor írta:

    Kérdésem nekem nincs, de gratulálok ehhez a szakmai fórumhoz! Gyakorló nagypapaként örömmel veszem az ilyen írásokat, ahol az unokáim viselkedését kicsit jobban értelmezhetem! Köszönöm Óvodavezető Asszony, az odaadó munkáját!

    Gáspár

    • Zoller Mária
      2015-10-27 - 19:47 -kor írta:

      Tisztelt Gáspár Nagypapa!

      Köszönöm a kedves szavait,szívesen állok mindenki rendelkezésére! Remélem pedagógiai, anyai és nagymamai tapasztalatommal tudok segíteni a hozzám fordulóknak. A gyermekeknek a nagyszülőkre is szükségük van, mert tőlük is nagyon sok “értéket” tanulhatnak. A nagyszülők már bizonyítottak,hiszen felnevelték az unokáik szüleit! 🙂

      Jó egészséget és sok örömöt kívánok Önnek: Zoller Mária

  • Kis Zsuzsa
    2015-10-27 - 18:35 -kor írta:

    Kedves Mária,

    Én is nagyon örültem ennek a bejegyzésnek, a kérdésem az lenne, hogy 2,5 és 4,5 éves gyerekeimnél az otthoni agressziót/”verekedést” hogyan lenne érdemes kezelni. Mindketten az oviban és bölcsiben jó gyerekek, semmi gond velük, otthon viszont gyakran “egymásnak esnek”, csipkedik, bosszantják, ütögetik egymást…ilyenkor mi lenne a helyes szülői viselkedés? Szidás, büntetés, ignorálás…? Lehet hogy az óvodában “elfojtott” agresszió otthon jön elő?
    Egyébként a két gyerek nagyon szereti egymást, vannak helyzetek amikor remekül eljátszanak együtt.
    Köszönöm válaszát előre is!
    Üdvözlettel: Zsuzsa

    • Zoller Mária
      2015-10-27 - 19:38 -kor írta:

      Kedves Zsuzsa!

      A testvérek közötti “agressziót” “verekedést” én midaddig nem venném komolyan,amíg nem lesznek a gyerekek 10 év felettiek. 10 év alatt én inkább “helyezkedésnek” nevezném,a családon belüli ranglétrán. Itt is felmerül persze néhány kérdés. Egyneműek-e a kicsik,vagy egy fiúról és egy lányról beszélünk-e? Ki kezdeményezi többet a bosszantást,csípkelődést? Amennyiben a nagyobbik gyermek,úgy egyértelmű,hogy a tudat alatti féltékenység lép fel. ( Maga mögé szeretné utasítani a kisebbet). Amennyiben a kisebbik gyermek kezdeményezi,akkor az azt jelenti,hogy szeretne olyan “erős” és “nagy” lenni,mint a nagyobb testvére és mivel ez nem megy egyenlőre,így nyilvánítja ki “akaratát”. Az is igaz,hogy ha az oviban,bölcsiben jó gyerekek,akkor valahol ki kell “tombolni” magukat.
      Szólhat ez a szülőknek is. pl: ha egy fiú,egy lányról beszélünk,lehet,hogy mindkét gyermek szeretné kivívni szülei figyelmét. Nem azt szeretné,hogy mindkettőjükre figyeljen, hanem azt,hogy csak rá!!!!!!! Ilyenkor szoktam ajánlani,hogy néha csináljunk gyermekünkkel egy “anya” vagy egy “apa” napot. Azon a napon csak az egyik gyermekünkkel legyünk,így kialakul a szeretetteljes,bensőséges viszony szülő és gyermek között. Lehet ezt variálni. Anya-fia, anya-lánya, apa-fia, apa-lánya. Mivel különböző korúak a gyermekek ez azért is hasznos,mert a korának megfelelő dolgokról lehet őszintén beszélni. Ezek a beszélgetések mindig legyenek a “mi titkunk”, érezze a gyermek,hogy fontos amit mond és ezt mi komolyan vesszük.
      Egy biztos! Amennyiben mindkét gyermekünkkel azt éreztetjük,hogy egyformán szeretjük és számítunk rájuk,ez a “probléma” hamar megoldódik.

      Sok sikert kívánok!

      üdvözlettel: Zoller Mária

      • Kis Zsuzsa
        2015-10-27 - 20:26 -kor írta:

        Köszönöm szépen a megnyugtató választ, megfogadjuk a tanácsokat!

  • Jánosik Izabella
    2015-10-27 - 13:55 -kor írta:

    Kedves Mária!

    Egyedül nevelem 4 éves kisfiamat, és nagyon örültem ennek a blogbejegyzésnek! Állami oviba jár középsőbe és nagyon jó a csoportja. Sajnos amikor konfliktusba keveredik valamelyik csoporttársával, akkor azonnal harap. Van valamilyen módszer amivel erről le lehet szoktatni?

    Köszönöm válaszát!

    • Zoller Mária
      2015-10-27 - 17:40 -kor írta:

      Kedves Izabella!

      Nem könnyű feladat erről leszoktatni a gyermeket,ráadásul nagyon kellemetlen minden résztvevőnek! Nos a következőt tudom javasolni. Először is meg kell vizsgálni,hogy milyen régóta van ez a probléma. Őszintén végig kell gondolni,hogy mi válthatta ki?(pl: testvér születése,válás stb) Otthon is harap,vagy csak a közösségben? A közösségben mindenkit harap,vagy csak a nála “gyengébbeket”? Amennyiben ezekre a kérdésekre megkapjuk a választ,akkor tudunk lépni. A legrosszabb eset,ha régóta fenn áll ez a probléma és nem tudjuk,hogy mi váltotta ki,akkor gyermekpszichológust ajánlok. Amennyiben tudjuk az okot és 1-2 hónapnál nem régebbi a jelenség,akkor először meg kell próbálni megértetni a gyermekkel,hogy ezzel milyen fizikai fájdalmat okoz társának és milyen leki fájdalmat okoz szüleinek! Egy 4 éves gyermekkel már lehet ilyen mélységű beszélgetéseket kezdeményezni. Az agresszív viselkedés megakadályozása nagyon fontos feladat! Nem elfojtani kell, hanem rájönni az okára. A harapást az indulat kategóriájában sorolnám és a szülőnek,pedagógusnak összefogva a gyermeket meg kell tanítani az indulatain való uralkodásra! Fokozatosan meg kell értetni vele saját és mások érzelmeit, illetve érezze, hogy őt is megértik.

      Remélem tudtam segíteni! Amennyiben még van kérdése,várom szeretettel!

      üdvözlettel: Zoller Mária

      • Jánosik Izabella
        2015-10-27 - 21:23 -kor írta:

        Köszönöm szépen, Mária az útmutatását. Testvére nem született Áronnak, férjemmel már régen elváltunk, marad tehát a “lelkére” hatás, ahogy tanácsolta! Remélem ez segíteni fog. Köszönöm még egyszer a fáradozását a válasszal!

        Tisztelettel

        Jánosik Izabella

Válaszolok neki: Csasznyi István

Név és email cím megadása szükséges, az email címet nem tesszük közzé.

házirend közzétételi lista pedagógiai program szmsz
házirend közzétételi lista pedagógiai program szmsz