Óvodánk alapítója és vezetője 2021. áprilisában elnyerte a Pedagógus Oscar díjat! Gratulálunk!
Szerző: Zoller Mária
Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az agresszivitás kérdése: egyre több az olyan gyermek, aki igen durván viselkedik társaival, irigykedik, veszekszik, stb. A szülők pedig nem tudják, hogy mi lehet ennek az oka vagy azt, hogyan oldják meg ezt a problémát. Az agresszió egy erőszakos viselkedési forma, mely arra irányul, hogy valaki egy másik személyben kárt okozzon. Ennek jelei, kezdetleges formái már gyermekkortól megfigyelhetőek: erős tiltakozás, feszültség, szorongás formájában jelentkezik. Ezek a gyermekek ellenállást tanúsítanak, támadásba lendülnek vagy éppen magukba húzódva dühöngenek és belerúgnak pl.: társukba vagy a játékokba – titokban.
Az agressziónak számos oka lehet: ezek leginkább a családi háttérből fakadnak. A gyermeki agresszió egy elhárító mechanizmus a félelem, a fenyegetettség ellen. Félelmet és fenyegetettséget pedig több minden kiválthat belőlük:
- ha hiányzik a családi melegség: ebben az esetben a gyermek nem érzi magát védettnek, nem bízik senkiben, fél a csalódástól
- ha elhanyagolják: ha nem figyelnek megfelelően a gyermekre, akkor frusztrálttá válik, csalódik, önmagára hagyatkozva képtelen megfelelően fejlődni
- ha nem értjük meg, mi zajlik bennük és mit szeretnének közölni: így egyedül érzi magát és dacolni kezd, ami agresszióba válthat
- ha egy rossz példát kezd utánozni: a kisgyerek számára szüleik jelentik a példát. Minél korábban kezdik el utánozni szüleiket, a környezetükben élőket, annál mélyebben épül bele fejlődő személyiségükbe a nagyok viselkedése, modora, vélemény nyilvánítása, beszédstílusa. Ha agressziót lát egy kicsi gyerek a családban, úgy érzi és gondolja, hogy ez a helyes modell és ezt kell neki is tenni, követni
- ha szóbeli erőszak éri: a gyermek ilyenkor elutasítva, megszégyenítve, bűnösnek érzi magát. A kicsi gyerekek érzékeny műszerként reagálnak a körülöttük lévő dolgokra, történésekre. Különösképp, ha azok szüleiktől – a legszeretettebb emberektől érkeznek. Ezért nagyon nagy a mi felelősségünk gyermekeink nevelésében!
- a mértéktelen médiafogyasztás is okozhat agressziót: külső hatást jelent a televízió és a számítógép. Egy olyan külső hatást, melyre a gyermek mintaként tekint és utánozza azt. Ha túl sok agressziót lát a tv-ben, akkor ő maga is agresszívvá válhat.
Az agresszivitás orvosolható, csak az a fontos, hogy megfelelő példát mutassunk a gyermekünk számára! Magánóvodában mindezekre sokkal inkább tudnak figyelni a pedagógusok, a kis létszámú csoportokban több odafigyelést, megértést, törődést kap minden gyermek! Ma már a legtöbb felnőtt érzi azt, hogy a gyermekek ebben a világban túl sok negatív hatásnak vannak kitéve. A gyermekekre pedig nemcsak a család, az óvoda, hanem a külvilág is hatással van. A kisgyermek a tárgyi, természeti környezetből szerzi mindennapi tapasztalatait, benyomásait éss a negatív élményeket is! Ezen negatív hatások ugyanúgy befolyással bírnak a személyiségfejlődésre, a magatartás alakulására, mint a gyermek társas kapcsolataira, énképének kialakulására és későbbi életvitelére. Szülőként ezért is próbáljuk meg óvni minden negatív dologtól gyermekünket. Mélyen elgondolkodtató kérdés azonban, hogy mennyire helyes dolog ez?
A 3-6 év közötti gyermekek igen nagy változáson mennek keresztül az óvodai évek során mind fizikailag, mind érzelmileg. Az érzelmi fejlődés pedig a legintenzívebb ebben az életszakaszban, ezért nagyon fontos, hogy minél több pozitív élményben legyen részük. Ezért nagyon fontos, hogy ebben az életkorban a minimálisra csökkentsük a feléjük irányuló negatív hatásokat. Igenis nagyon sok olyan negatív hatás érheti őket, melyet szülőként képesek vagyunk visszafogni: gondoljunk csak a durva beszédmodorra, az értékek nélküli felnőtt megnyilvánulásokra és az érzelmi eltávolodásra. Ha figyelünk rájuk, türelmet, időt és energiát szánunk arra, hogy kommunikáljunk gyermekünkkel, akkor csökkenthetjük bizonytalanságát, érzelmi labilitását és segíthetünk megoldani a benne zajló konfliktusait.
Sajnos bármennyire is figyelünk arra, hogy gyermekünket otthon semmilyen negatív hatás ne érje, minden külvilágból érkező negatívumot nem tudunk ”kizárni” sem szülőként, sem pedagógusként gyermekeink óvása érdekében. Valódi szeretettel viszont képesek vagyunk figyelni rájuk, meghallani, megérezni gondjaikat és segíteni őket. Lehetőségünk van tenni gyermekeink érdekében a negatív benyomások ellen! Elég ha csak apró szokásokat alakítunk ki, otthoni szabályokat tartanunk be, türelmesek, figyelmesek vagyunk és szeretettel közelítünk gyermekünk felé. Szülői és pedagógus összefogással, közös értékteremtő neveléssel sikerülnie kell, ahol a nevelés- oktatás központja maga a gyermek, ahol figyelünk rájuk, beszélgetünk velük, engedjük játszani és megtanítjuk tanulni, élni őket értékeink szerint. Ez esetben nem kell majd félelemmel arra gondolni; hogy védjem meg gyermekem a (kül)világtól!?
A magánóvoda számos előnye mellett egyik fő szempont, hogy a szülők sokkal inkább tudnak kommunikálni a pedagógusokkal!
Amennyiben az Ön gyermekénél is tapasztalhatóak az agresszivitás különböző jelei, kérdését itt felteheti. Válaszommal igyekszem hasznos tanácsokkal szolgálni, amely akár más érintett szülőnek is segíthet.
Szerző: Oravecz-Vállai Brigitta
Minden szülő arról álmodik, hogy gyermekének fejlődését végig nézhesse, irányíthassa, befolyásolhassa. Nekem ez megadatott. Óvodapedagógusként, és óvodánk vezetőjeként, büszkén, örömmel, és minden tudásommal fejleszthetem saját gyermekem énjét, tudatát, képességét. Én is, ahogy sok anyuka, azt szeretném, ha az én gyermekem lenne a „legokosabb”. Hiszen valljuk be, mindenkinek a saját gyereke a legokosabb, a legszebb. Éppen ezért olyan eszközöket, feladatlapokat, játékokat, tudást adunk át az óvodánkba járó gyermekeknek, amivel kitűnhetnek a többi kisgyermek közül.
Olyan irányított játékos fejlesztést hoztunk létre, amivel a gyerekek érdeklődését fenntartva játékos, vidám formában fejlődhetnek, okosodhatnak. Három év alatt teljesen meg tanulnak a gyerekek úszni. Ami számomra anyukaként nagy segítség, hiszen tudom, hogy gyermekem a saját csoporttársaival, barátaival, örömmel vesz részt az úszásban, míg ha én magam vinném el délutánonként, óvoda után, kötelező elfoglaltságnak érezné, kevésbé örülne neki.
Német és angol tudása, ismerete fejlődhet. Óvodánkban barátaival versenyezgetnek, hogy ki tud több szót idegen nelven, ki emlékszik a tanult dalra jobban. Míg én otthon hiába beszélek, énekelek más nyelven, ha nincs hozzá kedve, nem foglalkozik velem.
Lovaglással fejlesztjük a gyerekek egyensúlyérzékét. Anyukaként óvoda után szinte mindennap elmegyünk kisfiammal a lovardába sétálni, mert imádja nézni az állatokat. Azonban az én kérésemre még egyszer sem ült fel a lóra. Óvodai foglalkozás alatt azonban minden alkalommal, örömmel pattan fel lóhátra.
Minden szülőnek, ahogy nekem is be kell látnom: Gyereknek Gyerek a Barátja! Hiába is szeretnénk minden pillanatban a gyerekünkkel együtt lenni, ha egy idő után már kevesek vagyunk számára!
Szerző: Zoller Mária
Mai bejegyzésem apropója, hogy sokan összekeverik a címben említett két fogalmat, lássuk tehát a részleteket:
Nagycsoport: A nagycsoport életkori összetétele az 5-6-7 éves korosztály.
Iskolai felkészítő csoport: Egy olyan folyamat, ahol az iskola előtti évben a gyermek készségei olyan szintre kerülnek, hogy iskolába lépéskor könnyedén meg tanuljon a gyermek írni, olvasni, számolni, logikusan gondolkodni.
Már a fogalmak meghatározásából is látszik, hogy egy nagycsoportos gyermek nem biztos, hogy iskolafelkészítésben is részesül. Akkor szükséges a felkészítés, ha biztosan tudjuk, hogy a gyermek az utolsó évét tölti az óvodában és a következő tanévtől iskolás lesz. Ezért nagyon fontos, hogy az év eleji szülői értekezleten megbeszélje a pedagógus és a szülő, hogy a gyermek következő évben megy-e iskolába vagy sem. Természetesen ennek törvényi előírásai is vannak, mely szerint amelyik évben a gyermek augusztus 31.-ig betölti a 6. életévét tankötelessé válik. Óvodában 6 éves kor után csak akkor maradhat a gyermek, ha az óvónő, szülő és a Nevelési Tanácsadó együttesen megegyeznek ebben.
Az a gyermek, aki nem megy iskolába, de nagycsoportos fejlesztő feladatokat kap, szocializálódik társai között, megtanulja az öltözködés, testápolás, étkezés, önkiszolgálás, közösségi élet szabályait. Részt vesz anyanyelvi nevelésben, mese-vers foglalkozásokon, környezeti nevelésben. Be kell vonni a gyermekeket a növény és állatgondozásba, a kerti növények gondozásába. Nagy hangsúlyt kell fektetni az ének-zenei fejlesztésre, vizuális nevelésre. Nos láthatjuk, hogy egy nagycsoportos gyermeknek mennyi mindent kell elsajátítania ahhoz, hogy mindemellett még az iskolára is felkészítsük.
Amennyiben ezzel a témával kapcsolatban kérdése lenne, kérem írjon nekünk.
Szerző: Vállai Melinda
Óvodánk 20 éves múltjára visszatekintve többször előfordult, hogy óvó néni és gyermeke egy csoportba került. Nézzük meg ennek előnyeit és hátrányait:
Jómagam két csodálatos Kislány édesanyjaként, és óvodánk vezető óvónőjeként másodszor vagyok ilyen helyzetben, így belülről saját tapasztalataimat, kívülről az elmúlt években látottakat szeretném megosztani most a kedves Olvasókkal.
Mikor 1996-ban Édesanyám megnyitotta óvodánk kapuit, irigyeltem az akkor 4 éves Öcsémet, hogy Ő egész nap Anyuval lehet, míg mi a Húgommal egész délelőtt iskolában voltunk, és velünk annak idején az óvodában sem volt ott.
Majd mikor én is elkezdtem Óvodánkban dolgozni, már felnőttként figyeltem, hogy vajon jó-e az, ha egy Anya a saját gyermekének az óvónője is. Két olyan óvó nénink is volt akkoriban, akiktől tapasztalhattam, „tanulhattam” ezen a téren. Egyet biztosan tudtam már akkor, hogy ha lesz saját gyermekem, szeretnék minél több időt vele tölteni, és ha már ilyen lehetőségem van, hogy ezt megtehetem, akkor ezzel élni is. Úgy éreztem, korábbi tapasztalataimból, hogy készen állok arra, hogy Kislányom a saját csoportomba járjon. Izgatottan, de örömmel vártam a tanévkezdést. Örültem, mert tudtam, hogy egész nap figyelemmel kísérhetem, ott lehetek vele, és biztos lehetek benne, hogy minden ugyanúgy történik majd vele (öltözködés, evés-ivás, stb.), ahogy otthon csinálnám. Viszont izgultam, hogyan fogadja majd, hogy az óvodában az Anyukája a többi gyermekkel is pontosan ugyanúgy fog foglalkozni, mint vele. Eleinte okozott nehézségeket ez, mikor a csoportba járó gyermekek beültek az ölembe, szeretgettem, puszilgattam Őket is. Volt olyan eset, hogy Kislányom szépen játszott egy barátnőjével a babasarokban, miközben én ölembe ültettem egy másik gyermeket és babusgattam. Kislányom, mintha hátul is lett volna szeme, rögtön észrevette és már jött is oda hozzám, féltékeny volt. Sokat beszélgettünk erről otthon, így ez szerencsére hamar elmúlt. Megértette, hogy attól még, hogy a többi Gyermeket is szeretem, én még az Ő Anyukája maradok. Ami inkább nehézséget okozott az a szófogadás volt. Otthon nálunk is minden kicsit „lazábban” működik, míg az óvodában minden percre pontosan be van osztva és az óvoda szabályai minden gyermekre ugyanúgy vonatkoznak. Ezt egy személyben Édesanyától és Óvónőtől egy gyermeknek nem könnyű kezelnie. Míg a többi gyermek az Óvónőjét másként tiszteli, mint a Szüleit, addig ez annál a gyermeknél, akinek Édesanyja és Óvónője ugyanaz a személy, másként működik. Időbe tellett, mire elfogadták tőlem az óvodai kéréseket, feladatokat. Az a fajta tisztelet, „tartás”, ami egy gyermekben az Óvó nénije felé kialakul, saját gyermekeim esetében talán Nagymamájuk – óvodánk Vezetője – felé alakult ki.
A tapasztalat azt mutatja, hogy minden gyermek kiválaszt magának valakit, akihez jobban ragaszkodik az óvodában, akitől jobban elfogadja a kéréseket, akihez előbb szalad, ha valakire/valamire szüksége van. Ez egy csoporton belül az óvó néni, vagy a dadus néni lehet. Érdekes tapasztalat volt számomra, hogy két gyermekem között is mekkora különbség van. Míg nagyobbik lányom senkitől semmit nem fogadott el az óvodában, minden téren hozzám ragaszkodott, addig kisebbik lányom számára teljesen természetes, hogy a dadusi feladatok ellátásában – öltözködés, étkezés, stb. – dadus nénijéhez fordul. Sokkal jobban elfogadja, hogy az óvodában, mint óvó nénije, óvodai időn kívül, mint Édesanyja vagyok jelen. Ragaszkodását Ő az óvodán kívül pótolja.
Nagyobbik lányom esetében éppen ezért tökéletesen tudtam, hogy hiba lett volna, ha nagycsoportban is együtt maradunk, mert később nehézségei lettek volna az iskolában. Ezért a fokozatos leválás érdekében nagycsoportba nem vittem Őt tovább. Jó döntés volt, szerencsére semmi probléma nem volt az iskolában, Tanító nénijét tiszteli, szereti és bizalommal fordul felé.
Kisebbik lányom esetében úgy érzem, nem okozna gondot, ha jelenlegi középső csoportomat jövőre én készíteném fel az iskolára.
Tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy sem a gyermek, sem az Édesanya szempontjából nem könnyű a „Gyermekem óvó nénije vagyok” felállás, de sok otthoni beszélgetéssel, szeretettel, játékkal (pl. otthon ovis játék, a gyermek az Óvó néni) és a munkahelyi elvárások és szerepek helyes betartásával elfogadható és jól tud működni. A lényeg, hogy mindenki tudja, hogy „hol a helye”.
Nagyobbik Lányomtól megkérdeztem, hogy szeretett-e óvodába járni és örült-e annak, hogy én voltam az óvó nénije. A következőt válaszolta:
„Igen, nagyon örültem Neki! Szerettem oviba járni, jó volt sokat társasjátékozni. De a legjobb az volt, amikor alvás időben mindenki elaludt, csak én nem, és olyankor oda tudtál bújni mellém és tudtunk kicsit csak egymásra koncentrálni.”
Bár "még" csak törvénytervezet, de a családi napközikre 2017. január elsejétől, már nem lesz szükség. Kattintson ide ---> az index.hu cikke kiválóan összefoglalja a kialakult helyzetet. Kedves szülők és családi napköziben dolgozó kollégák, érdemes időben felkészülni a változtatásokra!
Szerző: Szabó Andrea
Már általános iskolás koromban kicsit irigykedve figyeltem azokat az osztálytársaimat, akiknek az édesanyjuk az iskolánkban tanított. Én is azt szerettem volna, ha anyukámra akár egész nap számíthatok. Így képzeltem el, amikor még kislány voltam.
Aztán amikor gyermekem ugyanabban az óvodába került, amiben én dolgoztam, már saját bőrömön tapasztalhattam meg, amiről gyermekkoromban álmodoztam.
Kislányom eleinte könnyen vette az akadályokat, de annak ellenére többször is mondta, hogy nem akar ma óvodába menni, mert inkább pihenne. Akkor dőlt meg számomra az a mítosz, hogy egy gyermek csak az anya "elvesztése" miatt nem akar oviba menni.
Többször kellett vonzó programokkal felcsigázni az érdeklődését és mindig egy kis aktuális kedvenccel indultunk el az oviba. Ez szerintem mindenkinél így van.
Öltöztetni eleinte csak én öltöztethettem. Később egyre több személyt fogadott el. A dadus mindig is a kedvenc volt, majd a később a másik óvó néni volt az, akire felnézett. Persze ha vita alakult ki valami játék körül a gyerekek között, kislányon mindig rohant hozzám, de meg kellett tanulnom semlegessé válnom bizonyos helyzetekben.
Nem volt mindig jó látni a negatív dolgokat, ha nem akart enni, ha ellenkezett mással, vagy ha elhatárolódott bizonyos feladatoktól. Sokkal jobban fájt, mint más gyerek esetében. De az idő mindent megoldott és szépen el kezdett enni, szót fogadni mindenkinek és részt venni a foglalkozásokon. Neki is nehéz volt elfogadni, hogy más gyereket is simogatok, megfogom a kezét, ölbe veszem, szeretgetem. Soha nem féltékenykedett,mert tudta,hogy az óvoda egy másik közeg és délután, ha hazamegyünk csak az övé vagyok.
Mindkettőnk személyiségfejlődésében hatalmas változások mentek végbe az évek alatt, és ma már gond nélkül engedem majd iskolába.
Igazából minden ugyanúgy történt mint más gyermek óvodás éveiben, csak én minden mozzanatot nap mint nap átélhettem személyesen, még azokat is amik nem a legjobb dolgok voltak.
Örülök, hogy ez így történt, mert mindig is tudtam, hogy a legjobb helyen volt a gyermekem.
szerző: Zoller Mária
Minden korban, de különösen az óvodás korban nagyon fontos a beszéd és beszélgetés. A média egyre erősebb hatása (TV, számítógépes játékok, okostelefonok, közösségi média, kevesebb (mese)olvasás) és a folyamatosan növekvő külső ingerek hatásaként is egyre gyakrabban megfigyelhető a családoknál is az a jelenség, amikor a verbális kommunikáció fokozatosan háttérbe szorul, így a beszélgetések száma is csak csökkenten vannak jelen. Mindezen tényezők együttesen kihatnak a nyelvelsajátítás menetére is. Az, hogy gyermekünk helyesen tanuljon meg beszélni tehát több komponensből tevődik össze.
Gyermekkorban különböző beszédfajtákat különböztetünk meg. Van az én (egocentrikus) központú beszéd, ahol a gyermek saját magával beszélget. Érdemes odafigyelni, sok információt tudunk meg a gyermek gondolatairól, lelki világáról és arról, hogy épp akkor mi az ami leginkább foglalkoztathatja. Van a szocializált beszéd, mely az egymás közötti érintkezés funkcióját szolgálja.
Az óvodás gyermek beszédfejlődésének egyik célja a folyamatos, összefüggő beszéd megjelenése. Gyermekünk szókészlete rohamosan fejlődik óvodás korban. Óvodába lépéskor 3.000, majd iskola előtt 6.000-re emelkedik. Képeznünk kell az új kifejezéseket, szóhasználatokat is. pl: technikai fejlődés, űrhajó, rakéta stb. Meg kell említeni itt a gyermek szóhasználatait, melyeket ő talál ki. pl: fodrász-hajszabó bácsi, anyacsavar párja az apacsavar stb.
Óvodáskorban többféle beszédhiba létezik. A késői beszédfejlődés rendszerint környezeti ártalom következménye. Leegyszerűsödött beszédnek azt tekintjük, amikor a gyermek nem kap megfelelő példát a mondatszerkesztéshez, beszédhasználathoz. Kiejtés és beszédritmus zavarok- mozgásszervi zavaroknak tekintjük többek között a pöszeséget, dadogást, raccsolást. Ezeket a hibákat az óvodában kell korrigálni, természetesen a család bevonásával együtt. Hazánkban nagyon szép eredményeket érnek el a szakembereink ezen a téren.
Mi lehet az oka a beszédhibának?
Például a helytelen légzéstechnika, mely azt jelenti, hogy a gyermek nem tud a levegővel gazdálkodni és akkor és ott vesz levegőt, amikor az elfogyott. Van olyan hiba, amikor nagyon halkan, vagy kiabálva beszél a gyermek. Ismerünk olyan hibát is, ahol helytelen a hanglejtés. Versmondás közben kántál, vagy együtt mondott szövegben „kö-szön-jük-szé-pen-vi-szont-kí-ván-juk" elhúzza a szöveget. Az is beszédhiba, ha ékezetek nélkül beszél, vagy felcseréli a hosszú magánhangzókat a röviddel. Akármilyen beszédhibával rendelkezik is a gyermek, fontos, hogy iskolás korra korrigáljuk, hiszen megnehezítheti az olvasás-írás-nyelvtanulás helyes használatát.
Az élettani beszédhibák a fejlődés velejárói, ezen hibák javítását szakemberek (rendszerint logopédusok) végzik el. Élettani pöszeségről akkor beszélünk amikor a gyermek pontatlanul képezi az egyes hangokat. Veleszületett tényezők is állhatnak a kialakulás hátterében, mely lehet akár az áll rendellenessége vagy fog problémák. Másik gyakori jelenség, az ún. élettani dadogás. Ilyenkor a gyermek rosszul veszi a levegőt és beszédében megakad, hangokat, szótagokat ismétel. Okai az öröklés, születéskori agykárosodás, vagy pszichés zavarok is lehetnek. Ha a beszéd ritmusában és ütemében zavar keletkezik, az a hadarás. Kialakulásának oka lehet örökletes, de a rossz beszédpélda vagy akár egy születéskori agykárosodás is szerepet játszhat. Amikor a beszéd hangszíne megváltozik, akkor orrhangzóságról beszélünk. Általában az m, n, ny betűk hangzanak az orrban. Veleszületett okok, melyek az orrhangzóságot okozhatják lehetnek a száj padhasadéka, érszűkület az orrgarat-üregben. Szerzett okai lehetnek a bénulás, nátha vagy akár egy orrpolip. Ezen esetekben elsősorban gégészeti vizsgálatot érdemes elvégeztetni, majd a diagnózis alapján kell a gyermeket kezeltetni.
Amennyiben gyermekünk csak 3 éves kora után kezd el beszélni azt megkésett beszédfejlődésnek tekinthetjük. Kialakulásában itt is szerepet játszhatnak örökletes tényezők, de sajnos a koraszülés illetve különböző szülési sérülések is okozhatják. Mindenképpen a gyermekorvos és a fül-orr-gégész szakorvos vizsgálata meghatározó a korrigálásban.
Gyermekünk beszédére, beszédfejlődésér érdemes fokozottan odafigyelnünk, hiszen a mondandójából következtethetünk akár a lelki állapotára is, emellett az időben észrevett beszédproblémák már rövid idő elteltével, folyamatos gyakorlással könnyen orvosolhatóak.
Nálunk a Heidi óvodában óvónőink természetesen minden nap tanítják és gyakorolják a helyes beszédet, kiejtést a gyerekeknek, majd 5 éves kortól a szakszerű logopédiai felmérés is megtörténik.
Kérdése van? Esetleg van véleménye, tapasztalata a témában? Örömmel veszem üzenetét, meglátását. Írja le a komment részben.
IGEN, szinte el sem hisszük, olyan hamar elrepült az elmúlt 19 év. Az 1996-os indulásunk óta sok minden változott, fejlődött kincsünk - a Heidi óvoda - életében.
IGEN, jövőre leszünk 20 évesek! Alapvetően jövőre terveztük, de már idén megújítottuk az óvoda arculatát az interneten! A támogató(ink)nak köszönhetően egy minden igényt kielégítő, abszolút rendhagyó óvodai weboldallal vagyunk jelen. (Ezzel a lépéssel, célunk kicsit felkavarni az óvodákra jellemző internetes "állóvizet".)
Vannak már működő és fejlesztés alatt álló területek. pl: új videócsatorna, online tudásanyag, közösségi média, hírlevél, regisztrációs űrlap, galéria, szakmai blog, rendezvények, oktatási és továbbképzési anyagok, fejlesztő feladatok és még sorolhatnánk ...
Amennyiben még nem döntöttél adód 1%-ról és úgy érzed, hogy munkánkkal kiérdemeljük, kérünk küldd óvodánknak. Ígérjük, hogy hasznos dolgokra fogjuk felhasználni a támogatásként megkapott összeget. Nagyon illik a mondás, melyet gyakran mondunk a foglalkozásainkon is a gyerekeknek, hogy "sok kicsi sokra megy"! Ha van rá lehetőséged és megtisztelsz bizalmaddal, úgy küldd tovább kérlek, adószámunkat barátaidnak, ismerőseidnek.
Adószámunk: 21813807-1-13
Ha még nem láttad az 1%-ról készült videónkat, akkor most itt megteheted:
Nagyon köszönöm a gyermekek nevében!
PS: Amit röviden az adó egy százalék felajánlásáról tudni kell
Adónk 1%-át évről-évre felajánlhatjuk civil szervezeteknek, mindössze nyilatkoznunk kell a kedvezményezett kilétét illetően az adóbevallásunk elkészítése során. A felajánlás az adózónak nem jár többletköltséggel, néhány egyszerű feltételnek azonban meg kell felelnünk, hogy nyilatkozhassunk a támogatásról. A májusig leadott adóbevallásunkban kell szerepeltetni az 1%-ról rendelkező nyilatkozatot. A befizetett adó egy százalékáról kizárólag teljes egészében rendelkezhetünk; ezt nem oszthatjuk meg különböző szervezetek között, így csak egyet választhatunk. Természetesen az elektronikus úton kitöltött nyilatkozatot is kinyomtathatjuk és leadhatjuk (nem kell az ügyfélkapun keresztül beküldenünk).
Magánszemélyként akár májusig, utólag is beadhatjuk a rendelkező nyilatkozatot, az 53-as adóbevallásunk elkészítését követően bármikor. Természetesen azok is nyilatkozhatnak adójuk 1%-áról, akik elektronikusan töltik ki a bevallásukat, vagy pedig munkáltatói adómegállapítás útján tesznek eleget ezen kötelezettségüknek. Nemcsak a magánszemélyek, hanem az egyéni vállalkozók és az őstermelők is jogosultak rendelkezni adójuk 1%-áról.
Papír alapú kitöltésnél különösen figyeljünk a civil szervezeteknél az adószám helyes kitöltésére. A civil szervezeteket a NAV az adószámuk alapján kedvezményezi, vagyis az adószámon kívül semmilyen más adatot nem kell megadnunk.
Fontos tudni azt is, hogy a kedvezményezett alapítvány, közalapítvány vagy más társadalmi szervezet abban az esetben használhatja fel a felajánlott összeget, ha azt az alapító okiratában meghatározott közhasznú alaptevékenységre fordítják. A szervezet saját fenntartásával, működésével kapcsolatos kiadásokra csak a kapott összeg legfeljebb harminc százalékát használhatja fel. A fenntartással kapcsolatos költségnek számítanak ebben az esetben a székhely fenntartásához, illetve az alkalmazottak bérének biztosításához szükséges költségek, így az ingatlan bérleti díja, a közműdíjak, a postaköltség, illetve a telefon és az internet díja.
(Az 1% - átlagosan 5.500 forintot ér egy felajánlás - komoly segítség az adott nonprofit szervezetnek, vagy egyháznak.)
